2012. augusztus 27., hétfő

Bevezetés a hipnózisba 6. rész



Mikor hipnózis, és mikor nem az?



A hipnózis során a kliens módosult tudatállapotban (transzállapotban) van. A módosult tudatállapot azt jelenti, hogy az elme működésében annak tudattalan, és tudatos része is aktívan részt vesz. Az utóbbi azonban nem 100%-os teljesítményen, hanem csak korlátozottan.

Amikor hipnózisban vagyunk
Mit jelent ez a korlátozottság, azaz a tudat módosítása? Azt, hogy a transzállapot létrehozásához fel kell adni a tudat logikai, racionális, elemző tevékenységét. Azt egyszerűen ki kell kapcsolni. Ennek a képességnek, azaz a logikának az alapja a következetesség, ami a módosult tudatállapotban szükségtelen, így nincs is jelen. Inaktív. Ezt a feladatot a transzállapotban lévő kliens helyett a teraputa vállalja át. Az ő dolga az, hogy az előre egyeztetett célnak megfelelően vezesse a klienst, aki nem a logikai következtetéseire, hanem ehelyett kizárólag a belső képek által kiváltott érzelmeire koncentrál. Nagyon fontos, hogy a folyamat során a kliens megtartja a tudati tevékenységének azt a részét, amellyel minősíteni képes a belső képek által kiváltott érzelmeit. Hipnózisban tehát a terapeuta következetesen a cél irányába viszi a klienst. Azonban a belső képeket, az elhangzottakat csak a kliens minősítheti, miközben teljesen rábízza magát a terapeuta vezetésére. (Mivel a belsőleg átélt érzelmeket a kliens önmagában értékeli, ezért van meg számára annak a lehetősége, hogy bármikor megszakítsa a transzállapotot, ha a terapeuta olyan irányba vinné, mely a számára kellemetlen, nem megfelelő.

Amikor NEM vagyunk hipnózisban
A transzállapot, és ennek következtében a hipnózis akkor szakad meg, amikor a kliens visszaveszi az irányítást, azaz visszakapcsolja a tudatát ismét 100 %-os üzemmódba. Ilyenkor aktíválódnak a gondolatai, és újra a logikája által felállított következtetéseket követi, nem pedig az érzelmei által felidézett belső képeket.

Aki nem rendelkezik tapasztalattal, többek között onnan veheti ezt észre, hogy hirtelen egyes szám első személyből átvált egyes szám harmadik személybe, és elkezd általánosításokat mondani személyes emlékek, élmények, és tapasztalatok helyett. Ezt általában azért teszi, mert a felidézett emlékek, képek olyan kellemetlen érzelmeket váltanak ki, melyektől szeretne eltávolodni.

Időnként előfordul, hogy aki segítségért fordul hozzám, már volt korábban hipnotizálva, de kételkedik abban, hogy valóban transzban volt-e, valóban hipnózis volt-e, amit megtapasztalt?

Képzelje el, hogy egy gyermeknek a kezébe nyomnak egy pohár italt, amiről nem tudja, hogy pontosan micsoda. Nagyon szomjas, szeretne már végre inni, de kicsit tanácstalan. Honnan tudja, hogy mi ez, és mit tegyen? Először nyilván megkérdezi, hogy mi az? Ha megmondják, akkor megszagolja, megízleli, megkóstolja. Ha ízlik, megissza. Döntést hozott, és tapasztalatot szerzett. Az italnak neve is van, mondjuk málnaszörp, úgyhogy innentől kezdve tudja, hogy van egy málnaszörp nevű ital, ami finom, és kiválóan alkalmas a szomjúság csillapítására. Nagyjából így kezdődik a folyamat, ahogyan megismer egy új dolgot, és megtanulja használni valamilyen célra. Minél többször ismétli a folyamatot, annál gyakorlottabb lesz, annál jobban megismeri.

Miért lenne más a helyzet, a hipnózis esetében? Amikor valaki először vállalkozik rá, és előtte esetleg még transzban sem volt, soha nem meditált, vizualizált, stb., akkor ő egy olyan gyermekhez hasonlítható, aki még soha nem hallott a málnáról, sem a málnaszörpről. Sőt, talán még gyümölccsel sem találkozott. Azt sem tudja mi az, de rögtön az első alkalommal vállalkozik arra, hogy megállapítsa, hogy amit iszik, a málnaszörp-e, vagy sem?

Én azt tapasztalom, hogy ilyen kétely, vagy kérdés azokban, akik rendszeresen meditálnak, vagy tapasztalnak meg másféle módon transzállapotot, soha nem merül fel.

Loós Balázs

Az Achirit Ezotéria oldalán megjelenő minden cikk és írás a szerzői jog védelme alatt áll.

Nincsenek megjegyzések: